Két nagyon ellentétes félidőt mutattunk a mérkőzés során. Az első félidőben nagyon gyengén játszottunk, mindegy, hogy épp ki volt a pályán. Védekezésben nem voltak megállitó ütközések, betoltak minket, az agresszivitás szikráját sem láttam magunkon. A támadásainkból pedig hiányzott az átütő erő, az 1:1 elleni sikeres akciók. A második félidőben már jobb arcunkat mutattuk, végre jöttek a megállitó faultok, volt védekező lábmunka, ennek eredményeként felzárkóztunk ellenfelünkhöz, és sikerült egy szoros eredményt elérni. A mérkőzés végén elpártolt tőlünk a szerencse, így pont nélkül maradtunk. Nagy tanulság újfent a csapatom számára, hogy nem elég 30 percen keresztül jól kézilabdázni, mert azzal csak kikapni lehet. Remélem, a következő héten úgy érkezünk meg a mérkőzésre, ahogy kell.